Szikora Imre

Alkotásai 

Egykoron a 17 éves diák szabadidejét a könyvtárban töltötte, óriási, színes albumok megtekintésével, melyekben a művészettörténet híresebb alkotóinak munkásságát tanulmányozta.

1996-ban kezdte látogatni Bruncsák András festőművész műtermét, ahol megismerkedett az akvarell festészet titkaival és a látvány utáni rajzolás magasabb szintjeivel. Azóta is nagy rajongója a Szőnyi-féle festőiskolának, mely András tanár úr festői programját inspirálta.

Később csatlakozott Patkós László grafikusművész grafikaóráihoz, ahol örökre megkedvelte a sokszorosító grafika technikák kényes, ám izgalmas világát. Itt készített először rézkarcot és linómetszetet, s utána még éveken keresztül kísérletezett ezekkel és más sokszorosító grafikai technikákkal, mint például a szitanyomással vagy a kőnyomattal.

1998-tól a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán folytatta tanulmányait festő és rajztanár szakon. Az egyetem évei alatt mestere, Lengyel András képzőművész volt.

2003-ban hat hónapon keresztül - Erasmus-ösztöndíjjal - a müncheni Akademie der Bildenden Künste hallgatója. Ez idő alatt megismerte a litográfia és a szerigráfia technikáit. 2004-ben diplomázott, majd visszatért Kecskemétre, ahol öt évig a Ciróka Bábszínházban bábkészítőként és díszletfestőként dolgozott, majd tanítani kezdett szakkörökben, nyári táborokban, később művészeti középiskolákban.

Jelenleg a Kandó Kálmán Technikum Kondor Béla Művészeti Tagozatán adja át tudását az ott tanuló diákoknak, a grafikát és rajzot.

Tagja:

• Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
• Kecskeméti Képzőművészek Közössége,
• öt évig vezette a Bács-Kiskun megyei Műhely Művészeti Egyesületet
• a kecskeméti X-csoportnak, 2010-től, melyet a Kecskeméten élő és alkotó művésztársakkal alapítottak (sokan közülük a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában alkottak)

Szabadidejében is fest és sokszorosító grafikai munkákat készít, elsősorban linómetszeteket.

Festői programja a következő:

„A már meglévő, kollektív ismeretben gyökerező alaptípusokat egy teljesen új kontextusba helyezve, a dolgok intim, rejtett oldalát mutathatjuk meg, s ezáltal metafizikai vonatkozásukat interpretálhatjuk egy másik műben. E másik mű már nem ugyanaz a mű lesz, mint, amit mintául vettünk, ugyanis másabb, egyénibb hangvétellel fog rendelkezni, esetleg másról fog szólni, az eddigiektől teljesen eltérő jelentést akar kifejezni. Munkám során parafrázisokkal, „átírásokkal” foglalkozom. Rendelkezhet-e egy parafrazált mű az eredetiség tulajdonságaival? Felemelkedhet-e egy átfogalmazott, átírt, valamilyen más nézőpont szemszögéből újra-tárgyalt téma, újraalkotott műalkotás az eredeti műalkotások soraiba? A művészet témája maga a művészet lett, önmagából meríti a tartalmat. A tárgyakat, a szavakat egy új értelem aurája veszi körül, ha megszokott környezetükből kiragadják őket.

Újra-fogalmazás. Vannak témák, melyek halhatatlanok és állandóan újra-felhasználhatóak. E párbeszéd a múlt mestereivel mélyebb és szenvedélyesebb lehet néha, mint saját kortársainkkal. Az átírás, mint konceptuális karakter jön elő. Először gyűjtővé válok, majd utána szintetizálom a reprodukciókat. Új tapasztalatokat ültetek át olyan alkotásokba, amelyekben már nem feltétlenül kell feladnom saját szubjektumomat, s közben tényleg megteremtődhet egy új originalitás. Kifejezetten a kreatív, művészi újra-fogalmazáson van a hangsúly, mely eltérő viszonylatokat teremthet az eredetihez képest. Ez lehetséges dekoratív céllal, szín-viszonylatok elemzésével, formajátékokkal, képi transzformálással, torzítással és más technikai műfajba való átültetéssel, mint például festmény-kollázs-festmény-grafika-festmény-installáció…”